Van remény? Van remény!

Nem tudom megszokni, (nem is lehet) még mindig összeszorul a szívem, ha látom a szorongó arcokat, amint kérdezik, van-e remény arra, hogy a pikkelysömör valaha is gyógyítható lesz. Elhangzik ez elkeseredettebben is: “Mindenki, aki látott, megmondta, hogy nem lehet segíteni, végigkísér az életemen, nem is érdemes tenni semmit.” Mégis, a leglemondóbb állításból is kihallani a kérést, hogy valami reménykeltőt mondjak. Sok írásban és szóban feltett kérdésre válaszolva most ezt teszem.

A pikkelysömör ugyan még véglegesen nem gyógyítható, de kezelhető. Ez azt jelenti, hogy szerencsés esetben, jól megválasztott kezeléssel, hosszabb ideig is tünetmentesen tartható. Igaz, a kiújulás veszélye fennáll.

A betegség kórfolyamatának nagyon sok része ismert már, de a kezelést illetően nem mindegyik ismeret hasznosítható. A psoriasisos tünetet kifejlődésében látjuk. Ebből még nem tudjuk kiemelni, mely vagy melyek azok az alapvető, az egész kórtörténést elindító folyamatok, melyek csak a pikkelysömörre jellemzők.

A ma alkalmazott kezelések jelentős hányada a tünet gyógyítására irányul: pikkelyek eltávolítása, a gyulladás csökkentése, a beszűrődés mérséklése vagy megszüntetése. E tünetek visszaszorítására használt szerek nem csak a psoriasis kezelésében alkalmazhatók, de minden olyan bőrbetegségben is, ahol ugyancsak fokozott hámlás, gyulladás, beszűrődés van.

Vannak olyan tüneti kezelések is, melyek hatása célzottabb. Ezekre is jellemző azonban, hogy nem specifikusan csak psoriasisban alkalmazhatók, más bőrbetegségekben is jó hatásúak. Valójában a következményeket kezeljük, s ebben nyilvánvalóan benne lehet a psoriasisra jellemző, meghatározó folyamat is, csak nem tudjuk, melyik, illetve mi az.

Sokan ebből azt a következtetést vonják le, hogy még nagyon sok évnek kell eltelni addig, míg a kutatók közel kerülnek a pikkelysömör lényegéhez, és oki kezelésre nyílik lehetőség.

Azt gondolom, szerencsére, nem így van.

Minden betegség, így a bennünket leginkább érintő pikkelysömör megoldásában is nagy előrelépést jelent a Human Genom Project. E program keretében befejezték az emberi géntérkép első vázlatát. Meghatározták a kromoszómák DNS láncát alkotó nucleotiodok sorrendjét. Ezzel párhuzamosan kezdődött a következő szakasz, a gének megtalálása, melynek sok módja van: a gének jellegzetességeinek felismerése, más fajok génállományával történő összehasonlítás, stb. Egyes örökletes betegségek társulási adatai is felhasználhatók a gének azonosításában.

Mi ennek a jelentősége? A psoriasisra hajlamosító gének azonosítása önmagában még nem jelenti a betegség megoldását. A következő, nagyon fontos lépés ezen gének működésének megismerése. Megtudni, milyen folyamatokat szabályoznak, kódolnak. Amint ez megtörténik, lehetővé válik a psoriasisos kórfolyamat alapvető részleteinek tisztázása. Bízva a kutatók tudáséhségében, felkészültségében és szorgalmában, feltételezem, hogy nem sok idő kell ahhoz, hogy ezen gének működése ismertté váljon, hiszem azt, hogy csak néhány év.
Meggyőződésem, hogy hatása forradalmi változásokat eredményez a psoriasis kezelésében. Az eddigi tüneti terápia helyett a betegség okát lehet majd orvosolni. A gének azonosítását , konkrét betegségekkel való kapcsolatának megismerését követően génterápiás tervek, és más kezelési módok kidolgozására nyílik lehetőség..

Bizakodva mondom tehát a kedves levélíróknak, és minden betegnek: hiszem, hogy van remény, mely úgy tűnik, nem is távoli.

Dr. Berecz Margit