A Human Genom Project jelentősége az örökletes hajlamon alapuló betegségekben

Nagyon sokáig a betegségeknek két csoportját különböztettük meg. Az egyikbe soroltuk a génhibára vagy kromoszóma-rendellenességre visszavezethető, ritka genetikai betegségeket, mint a vérzékenység, vagy a Down-kór.
A másik nagyon nagy csoportba tartoztak a fertőző betegségek, traumák, balesetek, amelyeket külső okok hoznak létre.

Egy idő után azonban kiderült, hogy van egy harmadik csoportja is a betegségeknek a csak genetikai faktor és a környezeti tényezők által meghatározott betegségek között: az úgynevezett komplex betegségek.

Azért nevezzük komplexnek mert csak akkor alakulnak ki, ha van rá genetikai hajlam, de ez önmagában nem elég. A hajlamot mindenképpen külső tényezőknek kell provokálni.

Ebbe a csoportba tartozik számos, életünket meghatározó betegség, pl.: az infarktus, az agyvérzés, a rák, a cukorbetegség, az epilepszia, a depresszió. Ide sorolhatjuk a pikkelysömört is, melynek kialakulásához mind a két faktorra szükség van.

Ezt korábban is tudtuk, mivel az ikervizsgálatok igazolták, hogy az egypetéjű ikrekben sokkal gyakoribb a psoriasis, mint a kétpetéjű ikrekben, hiszen az egypetéjű ikrek 100%-osan azonosak.

Nagy divat a klónozás. Az egypetéjű ikrek tulajdonképpen egymásnak klónjai. Ezért ha az egyiknek psoriasisa van, akkor a 65-70%-ban másiknak is. Míg hogyha kétpetéjűek, (tehát két petesejtet két hímivarsejt termékenyít meg, csak az a sajátosságuk, hogy azonos méhen belül fejlődnek, azonos időben születnek, azonos családi környezetben nőnek fel) 15-20% százalék.

Ez is érdekes, mert mi azt tapasztaljuk, hogy a családi halmozódás – tehát ha nekem vagy a feleségemnek pikkelysömöre van – a gyerekre nézve 10-15%-os.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy 85-90 % -ban viszont nem lesz ilyen betegsége. Fontos a genetikai hajlam, de azért nem ez a meghatározó, hanem inkább a genetikai hajlamot provokáló tényezők.
Mindez ideig csak a külső tényezőket próbáltuk és tudtuk befolyásolni. Tudjuk azt, hogy a napsugár nagyon jót tesz a psoriasisnak, de tudjuk azt is, hogy az alkohol, a fűszeres ételek, a stressz, és különböző fertőzések megjelenítik ezt a genetikai hajlamot. Most jutottunk el igazából oda, hogy próbáljuk a másik oldalt, a genetikai hajlamot befolyásolni.

Nagyon nehéz kérdésről van szó. Egyrészt a legújabb szakirodalomban ugyan már 6-8 génpárt gyanúba hoztak – a 46 kromoszómánkban 30.000 génünk van – sőt ezek közül néhánynál bizonyították is, hogy a pikkelysömör létrejöttében szerepük van, de a nagyon nagy probléma az, hogy mikor kell ezt megvizsgálni, és mit kell tenni, ha megtaláljuk ezeket a géneket.
Megnézhetjük ezt a születéskor. Ha kiderül a hajlam, talán jobban kellene figyelni a provokáló faktorokra, de nem ez az igazi megoldás.
Attól, hogy a magzati életben is elvégezzük ezt a vizsgálatot, én idegenkedem. Ha a 16. héten megvizsgáljuk a magzatot és kiderül, hogy hordozza a psoriasisra hajlamosító géneket, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy pikkelysömöre lesz, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ezért ne hagyjuk megszületni ezeket a gyermekeket.

Előfordulhat, hogy valaki gyermeket akar, és szeretné tudni, van-e psoriasisos hajlama. Ha kiderül, igen, akkor mi történjen? Remélhetőleg, nem mond le a gyerekről, nem pusztítja el a magzatát.
Amikor egy psoriasisos beteg gyermeket akar, (mert ez a betegség általában 30 év alatt szokott megjelenni) gyakran jön hozzánk tanácsot kérni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy Isten ments, hogy ettől megijedjenek és ezért mondjanak le a gyermekáldásról. A gyerek ennél sokkal fontosabb az életünkben! Az a kérdés tehát, hogy mikor végezzük a genetikai vizsgálatot: születéskor, a magzati életben, vagy a családtervezéskor.

2005 után, feltehetően már az egyéni géntérképet meg lehet nézni, egy csepp vérből nyert DNS-ből. Akkor jön a következő kérdés: hogy mit tudunk csinálni?
Mert ha én tudom azt a gének vizsgálata alapján, hogy ennek a gyermeknek hajlama van a psoriasisra, akkor elvileg 3 lehetőségről beszélhetek.

Az egyik, hogy ne szülessen meg. Ezt a lehetőséget legfeljebb egy élettel összeegyeztethetetlen, rendellenességnél lehet elfogadni, de ott se jó szívvel.

A másik, hogy a gént kijavítsuk, (tehát génterápia, génsebészet), de ez ma még csak remény. Azért, mert még az egy génre visszavezethető betegségeknél is borzasztó bonyolult ezt megvalósítani. Mert az nem nehéz, hogy szerezzünk egy jó gént, de az igen, hogy ezt a jó gént bevigyük a psoriasisos emberbe, vagyis, hogy majd ez működjön a psoriasisos gén helyett. Elgondolkoztató, hogyan tudom én azt bevinni (mivel vírusba beépítve vagy mesterséges kromoszómába rejtve visszük be) majd, hogy tudom azt elérni, hogy a kromoszóma megfelelő helyére, mondjuk a 17-es kromoszómába épüljön be, pontosan oda, ahol az a hibás gén van, s utána még győzze le azt a hibás gént az általam bevitt jó gén. Meg kell mondanom, hogy a génterápia, génsebészet eddig erre nem tudott válaszolni. Valójában volt egy-egy példa, de ettől a megközelítéstől nem sokat várhatunk.

Marad a harmadik lehetőség, amiben érdemes bíznunk. Minden gén egy fehérjén keresztül fejti ki a hatását, tehát: gén> fehérje> tulajdonság. Elromlik a gén> hibás fehérje> betegség. Úgy sejtjük, hogy a psoriasis esetében a bőrben bekövetkeznek olyan változások, amit a bőr saját immunrendszere közvetít. Azt jelenleg is tudjuk, hogy tulajdonképpen a psoriasisos bőrben fokozott a sejtosztódás, csökkent az elszarusodási folyamat differenciáltsága és gyulladásos reakció alakul ki. A psoriasisos bőrben fellépő gyulladásos reakció kialakulásában a bőrben lévő T limfocitáknak (immunsejteknek )nagy jelentősége van.

Én abban reménykedem, hogy ha megértjük majd azt, hogy a hibás gén hogyan rontja el a fehérjét, akkor talán ennek a fehérjének a kijavítására, vagy a korrekciójára lesz módunk. Erre azonnal tudok két példát mondani. A korai kezdetű szívinfarktus a családi koleszterin túltengésre vezethető vissza. Azonosították, hogy a 19-es kromoszómán van ez a gén, s olyan felfogó szívó készüléket működtet a sejtek felületén, amely a vérből kiszívja a koleszterint. Ha elromlik a gén, nem dolgozik ez a szívó készülék, nem tudja a vérből kiszűrni a koleszterint. Az felszabadul a vérben, felrakódik az érfalakra, korai érelmeszesedés, infarktus alakul ki. Ennek ismeretében készítettek egy gyógyszert, amivel ezt a szívó apparátust helyreállították, most már nem kell meghalni korai kezdetű szívinfarktusban.

S itt van az én szakterületem, a nyitott gerinc- agyhiány, mely az egyik legsúlyosabb fejlődési rendellenesség. Rájöttünk, hogy amikor a fehérjék lebomlanak, keletkezik egy méreg a homocisztein. A szervezetünk nagyon gyorsan védekezik, de minden második magyar ember rosszul védekezik, s minden tizedik szinte nem tudja kivédeni. S ha egy ilyen asszony lesz terhes, akkor ez a magas homocisztein okozza a magzatban, hogy nem tud normális úton fejlődni. Megértettük, hogy van itt egy enzim, amely ezt a méregtelenítést végzi, és ez romlik el, mert a mögötte álló gén rossz. Ehhez is megtaláltuk a megoldást. Ez a magzatvédő vitamin, amit a megfelelő időben, a megfelelő adagban be kell vinni a kismama szervezetébe.

Tudom azt, hogy ma már a psoriasis kezelésében nagyon hatékony módszerek vannak, de az igazi az lesz, ha megértjük pontosan azt a genetikai mechanizmust, hogy ezek a gének (5-7 gén van legalább, ami a psoriasis keletkezésében szerepet játszik) milyen fehérjén keresztül idézik elő a bőrelváltozást. Én azt gondolom, hogy 2010 körül már képesek leszünk ezeket a fehérjéket géntechnológiával úgy befolyásolni, hogy ez a betegség nemcsak kezelhető, hanem megelőzhető legyen.

Dr. Czeizel Endre
orvos-genetikus